Most Akadémia

Az összes buddhista gyakorlat, meditáció, végül oda fut ki, ahol már nincs fogás, nincs definíció, nincs bármiféle kettősség. A dzogcsen vagy atijóga olyan módozat a tibeti buddhizmusban, ami pl a zenhez hasonló, vagyis közvetlenül a lényeggel foglalkozik. Ebben nagy jelentősége van a nézetének, mely szerint már ott vagyunk, mindig is ott voltunk, amit a spirituális ösvények célként tűznek maguk elé. Ugyanakkor a jelenlegi tudati kondícionáltságunk miatt a tapaszalásunk magunkról és a világról teljesen más. Ezért gyakorlunk, hogy az eleve meglévő eredeti alaptermészetünkhöz, mint valóságunkhoz visszatérjünk.

Lehetne mindenféle nevekkel és definíciókkal illetni ezt az alaptermészetet, de sokszor pont ez az, amibe elménk belekapaszkodva már megerősíti az elkülönülés tapasztalását.

A dzogcsen vagy atijóga lényegi meditációja az egyszerűsége miatt nehéz, és még Tibetben is nagyon kevesen haladtak az útjukon pusztán azzal. Ugyanakkor a megismerése segít, hogy bármilyen úton haladjunk is, a lényeg legyen a szemünk előtt.